A higiéniai előírások szigorú betartásával a koronavírus-járvány ellenére is megrendezésre kerülhetett a „Nincs parancs!“ című magyar dokumentumfilm ősbemutatója a budapesti Uránia Filmszínházban 2020. szeptember 8-án este. A Szalay Péter által rendezett film az egyes német és magyar szereplők sorsán keresztül mutatja be az 1989-es rendszerváltás évét. A középpontban a sopron melletti osztrák-magyar határon zajló Páneurópai Piknikhez kapcsolódó események állnak és a berlini fal leomlásának történései. A kordokumentum érzékletesen mutatja be a főhősök helyzetét, és azt hogy milyen szerepet játszottak a történelmi eseményekben.
1989 nyarán járunk. A vasfüggöny immár negyven éve választja el egymástól Kelet- és Nyugat-Európát. Ekkor még senki sem tartja elképzelhetőnek, hogy Európa megosztottsága nemsokára már csak történelem lesz és a berlini fal néhány hónap múlva leomlik.
A tervek szerint augusztus 19-én a Páneurópai Piknik szervezői összegyűlnek, hogy a határkerítés egy darabját jelképesen átvágják. De a délután folyamán több csoportnyi keletnémet polgár is megjelenik a még mindig szigorúan őrzött határon és hirtelen eldöntik, hogy áttörnek a kerítésen lévő kapun. Azt, hogy ezen a délutánon mintegy 600 keletnémet átmenekült a határon és mindez nem torkollot vérfürdőbe, mindekenelőtt Bella Árpád magyar határőrnek köszönhetjük, aki aznap teljesített szolgálatot a szóban forgó kapunál. Egyértelmű parancs hiányában Bella Árpád úgy dönt, hogy az NDK-s állampolgárokat hagyja átkelni és nem avatkozik be. Az embereket csak erőszakkal lehetetett volna megállítani, mesélte el később.
Ezekről az eseményekről értesül Gundula Schafitel, egy fiatal keletnémet édesanya is, aki éppen élettársával, Kurt-Werner Schulzcal és közös gyermekükkel, Johannesszel nyaral a Balatonnál. Úgy döntenek, hogy Sopronba utaznak és ők is megpróbálnak átmenekülni. A határőrök azonban feltartóztatják őket, amikor megkísérelnek átszökni a határon. A fiatal család úgy látja, hogy mostmár nincs visszaút és még aznap éjszaka úgy döntenek, hogy egy helybéli segítségével mégegyszer megpróbálják, ezúttal a burgenlandi Locsmándnál. Ismét észreveszik őket, de Gundula, élettársa és fia nem állnak meg a határőröknek és továbbmennek. Végül dulakodás alakul ki, amelyben Kurt-Werner halálosan megsebesül. Nem sokkal később Gundula Schafitel és fia végül kiutazhat nyugatra. Kurt-Werner Schulz az utolsó közvetlen halálos áldozata a vasfüggönynek, két hónappal később leomlik a berlini fal.
Harald Jäger alezredes, aki 1989. november 9-én teljesített szolgálatot a berlini Bornholmer Straße-nál szinte ugyanabba a helyzetbe került, mint magyar kollégája, Bella Árpád. Amikor a békés tüntetők tömege át akar kelni a határátkelőn, Jäger is úgy dönt végül, hogy átengedi őket. Évekkel később találkozik a két határőr, és megosztják egymással élményeiket. Azáltal, hogy akkoriban mindketten ennyire jól megfontoltan és helyesen döntöttek, a rendszerváltás előkészítőivé váltak.