Miközben 1956 októberében Budapest utcáin véres összecsapások zajlanak a magyar nép és a szovjet megszállók között, az NDK-beli Sztálinváros egyik gimnáziumában a diákok épp érettségire készülnek. Amikor tudomást szereznek a nyugati médiából az eseményekről, egyperces néma csönddel szakítják meg a tanítást. Noha az akció egyértelműen politikai tiltakozásnak tekinthető a Szovjetúnió Magyarországgal szembeni fellépése ellen, az érettségi előtt álló diákok nem sejtik, hogy ez milyen személyes következményeket von majd maga után. Az egyperces csendes tisztelgés nemcsak az iskola vezetésének haragját váltja ki, hanem a kormány egy része ellenforradalmi cselekménynek tekinti és bűnteti. Az osztály diákjai azonban összetartanak, nem hajlandóak egymást elárulni, aminek végül az lesz az eredménye, hogy eltiltják őket az érettségitől az egész NDK-ban.
Lars Kraume rendező 2018-ban készült A néma forradalom (Das schweigende Klassenzimmer) című filmdrámája a diákok személyes vívódásait mutatja be a szüleikkel, a politikai vezetőséggel és saját magukkal, valamint az állandó mérlegelést a saját jövendőbeli sorsuk és a lelkiismeretük közt. A film személyes és érzelmi szembenézés az NDK akkori eseményeivel, amely nemcsak egy iskolai osztály diákjainak a forradalmat kirobbantó Magyarország iránti szolidaritási akciójáról szól, hanem összetartásukról és bátorságukról is. A film bemutatja a meggyőződésünkért való kiállás fontosságát, minden politikai és társadalmi akadály ellenére, és annak nem megtagadását még akkor sem, ha ez ijesztő következményekkel jár.
Mindkét filmvetítésen részt vett az események szemtanújaként az osztály egykori diákja és osztályszóvivője, Karsten Köhler, aki a KAS és a NEB meghívására immáron negyedik alkalommal érkezett Magyarországra. Az diákoknak ily módon lehetőségük nyílt, hogy a filmvetítés után kérdéseket tegyenek fel Köhler úrnak, aki elmesélte személyes tapasztalatait és az őket akkor érintő súlyos következményeket. Akárcsak az osztálytársai többsége, a filmben bemutatott események után végül ő is Nyugat-Németországba szökött. A közönség így érdekes, személyes és érzelmektől sem mentes bepillantást nyerhetett egy olyan időszakba, amely a mai generációk számára már nagyon messzinek tűnhet.
Magyarországon Karsten Köhler úr részvételével és fiatal közönség előtt már kilenc alkalommal vetítették le a filmet. Köhler úr egyébként már több mint hetven hasonló filmvetítésen vett részt közreműködőként, és kiemelte, mennyire fontos bemutatni a filmet a fiataloknak, illetve személyesen is elbeszélgetni velük, mivel a film csak így tud hosszútávon is hatást gyakorolni. Dergán Ádám, a NEB helyettes főtitkára és Frank Spengler, a KAS magyarországi képviseletvezetője a dráma politikai dimenzióját hangsúlyozták. A film vezérmotívumát, a szabadságot ma újra és újra meg kell védeni és kikövetelni – különösen a fiatal generációknak. Frank Spengler utalt arra, hogy a szabadság mint érték összeköti a német és magyar történelmet, a szabadság utáni vágyakozás pedig a Vasfüggöny leomlásának időszakát döntően befolyásolta. Mindezeket tekintetbe véve biztosak lehetünk abban, hogy a dunaharaszti és budapesti iskolai vetítések nem az utolsók voltak Magyarországon.