Az idei szimpózium középpontjában az 1952-es év állt, melynek idén van a 70 évfordulója. Az előadók górcső alá vették az 1945 utáni kommunizmus legkirívóbb törvénysértéseit és azok hatását a társadalomra, amely 1952-ben érte el a legmagasabb szintjét. Ilyen tevékenységek voltak mindenekelőtt a tulajdonjogok, a személyes szabadság és a szólásszabadság elleni intézkedések.
A rendezvényt Eötvös Péter, a Kommunizmus Bűnei Alapítvány vezetője nyitotta meg.
Michael Winzer, a Konrad-Adenauer-Stiftung magyarországi irodájának vezetője köszöntőjében az emlékezetkultúra és a múlt feldolgozásának fontosságát hangsúlyozta. Azt mondta, hogy a múlt ismerete nélkülözhetetlen a jelen alakításához, hogy abból kiindulva formáljuk a jövőt. Ez láthatóvá és időszerűvé vált a mai világpolitikai helyzetben, amikor az európai országok szabadsága ismét veszélybe került.
Ugyancsak köszöntőt mondott Dr. Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára. A huszadik században meg kellett tanulnunk a leckét, hogy aki nem a nemzet érdekeit képviseli, az előbb-utóbb más birodalmak érdekeit szolgálja - mondta a miniszterhelyettes.
Az idei konferencia középpontjában az 1952-es év szerepelt, amikor az akkori miniszterelnök, Rákosi Mátyás a 60. születésnapját ünnepelte. Dr. Szerencsés Károly egyetemi professzor beszélt Rákosiról, akit később is gyakran "Sztálin legjobb magyar tanítványának" tartottak. Amikor az egykor elkövetett bűnökre emlékezünk, nem szabad megfeledkeznünk azokról a nőkről, akik sok áldozatot hoztak, és olyan helyzetbe kerültek, ahol az ideológia és a valóság nagyon távol állt egymástól - fogalmazott előadásában Dr. Horváth Attila, az NKE egyetemi tanára. A többi előadás keretében Dr. Tóth Eszter Zsófia történész az 1952-es mindennapokról, Dr. Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnökhelyettese pedig a magyar-jugoszláv kapcsolatokról beszélt. Végül Dr. Borvendég Zsuzsa történész ismertette a feltételezett "kémek" sorsát.