Rendezvénybeszámolók
A vitafórum vendégei, Thomas Bareiß, a CDU/CSU parlamenti frakciójának energiapolitikáért felelős megbízottja, Dr. Arne Gobert, a magyarországi Német Gazdasági Klub elnöke, Dale A. Martin, a Siemens Zrt. vezérigazgatója és a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara elnöke, és Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára voltak. A körülbelül 130 fős érdekeltségnek örvendő eszmecserét Jan Mainka, a Budapester Zeitung kiadója és főszerkesztője moderálta.
Dr. Gulyás Gergely, a Magyar Országgyűlés alelnöke először Magyarország utóbbi időben bekövetkezett gazdasági fellendülésére tért ki, melyet „közös, német-magyar sikernek” nevezett. Továbbá a jövőre nézve a kormány növelni szeretné az újra hasznosítható energiák arányát az összellátásban.
Frank Spengler, a Konrad-Adenauer-Stiftung magyarországi képviseletvezetője nyitóbeszédében Németország és Magyarország gazdasági érdekeinek összefonódására fektette a hangsúlyt, melyek „mozgó időkben” szolid alapokat nyújthatnak leterhelő bilaterális kapcsolatoknak. Ennek elérése érdekében kulcsfontosságúak voltak a német vállalatok befektetései és új gyárak építése Magyarországon. Az est célja, hogy megoldási alapokkal szolgáljon közös (energiaipari-) gazdasági stratégiák érdekében.
A pódiumbeszélgetés vendégei először az aktuális politikai fejleményeket, az amerikai elnökválasztást értékelték. Abban mindannyian egyetértettek, hogy nem szabad elhamarkodott ítéleteket hozni, ki kell várni, hogy hogyan fog alakulni az Egyesült Államokkal való gazdasági együttműködés Trump elnöksége alatt. Martin arra szeretett volna rávilágítani, hogy szerinte az USA gazdasági és morális dominanciája visszább fog venni, amiből az fog következni, hogy Európának a gazdasági szektorban is saját irányvonalakat kell kialakítania, megfogalmaznia.
Evvel összefüggésben felmerült az a kérdés, hogy az Oroszországgal szemben kitűzött szankciókat hogyan lehet értékelni. A magyar résztvevők abban nagyrészt egyetértettek, hogy elsősorban a saját országuk gazdaságának ártottak vele, és Putyin elfogadhatatlan viselkedése ellenére is közép- vagy hosszútávon be kellene szüntetni azokat.
Ezt követően áttért a beszélgetés a magyar bérek helyzetére. Magyarország kedvelt befektetési ország, mely gazdaságilag jól fel tudott zárkózni a többiekhez. Annak érdekében, hogy Magyarország gazdaságilag versenyképes maradjon a bérek szintjét relatív alacsonyan kellene tartania és azokat szabályos ütemben növelnie kellene, ezáltal létrehozva egy általános jólétet. Fónagy azt emelte ki, hogy az általános béremelést a vállalatok és az állam is szorgalmazza. Pozitív példának a Mercedes-t nevezték, hiszen egyik ottdolgozó sem dolgozik minimálbérért, mégis kifizetődik számára az országban lefolytatott gyártás. Gobert támogatta ezt a beállítottságot, mivel egy konstans béremelés a napjainkban nagy arányban véghez menő képzett munkaerő-elvándorlásnak tudna véget vetni. Továbbá a Start-up vállalkozások elősegítésének ötletét is üdvözli, hiszen ezáltal Magyarországot vonzóbb munkakörnyezetté lehetne átalakítani.
Ezek után a beszélgetés áttért az energiapolitikai kérdésekre. Fónagy a Paksi atomerőmű bővítésé mellet foglalt állást, mivel Magyarországnak már csak az ára miatt is elengedhetetlen energiaforrást képez. Ehhez kapcsolódóan azt is kiemelte, hogy Magyarország jelenleg egy szén-, atom- és újra hasznosítható energiából álló energia-keveréket használ, és a kormány céljai között van, hogy 2020-ig 14,65%-ra növeli az újra hasznosítható energia arányát. Ezenfelül nem támogatja a szélmalmok kiépítését, helyettük inkább szolárpaneleket építtetne. Martin is kiemelte, hogy az újra hasznosítható energiát fosszilissal kell kiegészíteni. Bareiß és Gobert is egyet értett avval, hogy egy ország energiaellátásának egyaránt kell biztonságosnak, megfizethetőnek és gazdaságosnak lennie.
A vitafórum utolsó részében a német-magyar kapcsolatokra került a szó. Mainka kiemelte, hogy a magyar kormányról elég negatívan beszél a német sajtó és evvel összefüggésben azt szerette volna megtudni, hogy ez befolyásolja-e a két ország között fennálló gazdasági kapcsolatokat. A kritika általában jogos szokott lenni, ám abban mindenki egyet értett a csoportban, hogy minden EU országnak meg kellene adatnia a lehetőségnek, hogy saját útján haladjon. Bareiß szerint az európai pálya legjobban egy párbeszédorientált rendszerben tud működni. Martin arra világított rá, hogy német cégek befektetései és magas fizetései „összekötő értéket” képeznek. Gobert Németország és Magyarország együttműködését dicsérte, mely a politikától függetlenül is jól működik. A kötetlen eszmecserét egy fogadás keretében lehetett folytatni.