Rendezvénybeszámolók
Eötvös Péter, a Kommunizmus Bűnei Alapítvány elnöke nyitóelőadásában az 1968-asokat történelmi kontextusba helyezte: hogyan alakultak a párizsi diákok követelései egy baloldali mozgalommá, amely aztán Németországban továbbterjedt, és hogyan torkollt aztán a „hosszú menetelés az intézményeken át” jelszóba. Frank Spengler, a Konrad-Adenauer-Stiftung magyarországi képviseletvezetője utalt arra, hogy az 1968-as mozgalmak kihatásai a mai napig mutatják hatásaikat.
A rendezvény értelmében Dr. Rétvári Bence államtitkár arról beszélt, hogy 1968 esetében egy olyan évtizedről beszélhetünk, amely sok eseménnyel volt kitöltve. Nem csak a baloldali mozgalmak ünneplik 50. Évfordulójukat, hanem a prágai tavasz is. Ezen a kettős megközelítésen látható és tapasztalható az akkori feszültség Kelet- és Nyugat-Európa között, az egyik oldalon forradalom a kommunizmus ellen és a szabadság iránti vágy, a másik oldalon pedig a radikális víziók keresése és a hagyományos társadalom elutasítása. 1968 hatásai ma is érezhetőek a társadalomban, liberális ötlet a nyitott társadalom. A nyitott társadalomban már nincs hagyományos értékközösség, amely kötelességeket is von maga után. Már csak egyéni jogok és a fogyasztás maradna az egyetlen közösségépítő tényező.
Dr. Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnök-helyettese 1968 nemzetközi szintű kihatásáról adott elő. Európa akkoriban nem volt egységes, a kelet szovjetizált, a nyugat pedig amerikanizált. A prágai tavasz alatt bebizonyosodott, hogy a szocializmus még egy emberi arcot sem tud felmutatni, ugyanis akkor az új nyugati baloldaliak a harmadik világ anti-imperialista országaiban zajló forradalmaira, mint lehetőségként tekintettek volna. Habár Afrika a függetlenségi hullám utáni években egy rendkívül vegyes társadalom képét mutatta. Kínában Mao Ce-tung kísérletei – a nagy előreugrás és a kultúrforradalom – éhezéshez, sokak halálhoz, valamint a kulturális örökség megsemmisítéséhez vezettek a vörös gárda által.
Dr. Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnök-helyettese 1968 nemzetközi szintű kihatásáról adott elő. Európa akkoriban nem volt egységes, a kelet szovjetizált, a nyugat pedig amerikanizált. A prágai tavasz alatt bebizonyosodott, hogy a szocializmus még egy emberi arcot sem tud felmutatni, ugyanis akkor az új nyugati baloldaliak a harmadik világ anti-imperialista országaiban zajló forradalmaira, mint lehetőségként tekintettek volna. Habár Afrika a függetlenségi hullám utáni években egy rendkívül vegyes társadalom képét mutatta. Kínában Mao Ce-tung kísérletei – a nagy előreugrás és a kultúrforradalom – éhezéshez, sokak halálhoz, valamint a kulturális örökség megsemmisítéséhez vezettek a vörös gárda által. Mégis a mai napig nagy Mao-kultusz övezi a nyugatot. Az Egyesült Államokban 1968 a vereség éve volt; nem csak a vietnami háború miatt, hanem belpolitikai szempontból is. Martin Luther King és John F. Kennedy megölése után fekete polgári jogi aktivisták és radikális diákok általi lázadások következtek.
Dr. Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottság elnök-helyettese 1968 nemzetközi szintű kihatásáról adott elő. Európa akkoriban nem volt egységes, a kelet szovjetizált, a nyugat pedig amerikanizált. A prágai tavasz alatt bebizonyosodott, hogy a szocializmus még egy emberi arcot sem tud felmutatni, ugyanis akkor az új nyugati baloldaliak a harmadik világ anti-imperialista országaiban zajló forradalmaira, mint lehetőségként tekintettek volna. Habár Afrika a függetlenségi hullám utáni években egy rendkívül vegyes társadalom képét mutatta. Kínában Mao Ce-tung kísérletei – a nagy előreugrás és a kultúrforradalom – éhezéshez, sokak halálhoz, valamint a kulturális örökség megsemmisítéséhez vezettek a vörös gárda által. Mégis a mai napig nagy Mao-kultusz övezi a nyugatot. Az Egyesült Államokban 1968 a vereség éve volt; nem csak a vietnami háború miatt, hanem belpolitikai szempontból is. Martin Luther King és John F. Kennedy megölése után fekete polgári jogi aktivisták és radikális diákok általi lázadások következtek. A mottó „szeretkezz, ne háborúzz” ugyan egészen Európáig elért, emögött azonban az állam, tanárok és bármilyen tekintély elleni gyűlölet állt.
Dr. Michael Borchard, a Konrad-Adenauer-Stiftung Kutatási szolgálat / Kereszténydemokrata Politika Archívumának főosztályvezető-helyettese előadásában feloldotta a mítoszokat az 1968-asokról. Arra a következtetésre jutott, hogy ugyan ez a mozgalom sok változást hozott (többek között a náci-múlttal kapcsolatos vita, és a Németországban végbemenő liberalizáció), ugyanakkor ezeknek a társadalmi vitáknak a többsége már 1968 előtt kezdődtek, így pl. a náci idők jogi feldolgozása. „Az 1968-asok a folyamatosságot fokozták, de keveset kezdeményeztek” – mondta Borchard. Továbbmagyarázva: sok mítosszal ellentétben az 1986-asok nem alkottak tömegmozgalmat és csak kis befolyást tudtak gyakorolni. „Nem az 1968-asok változtatták meg az SPD-t, hanem az SPD változtatta meg az 1968-asokat” – mondta Borchard. Ma a Zöldek reprezentálják a legjobban Németországban, mi is 1968 öröksége, többek között a hatalommegosztási pártelveikben.