Rendezvénybeszámolók
A tanfolyam kiindulópontjaként a realizmus manapság a politikaelmélet területén Amerikában és Németországban megfigyelhető feléledése szolgált. A legutóbbi bestsellerek, mint például a brit gondolkodó, John Gray „Black Mass: Apocalyptic Religion and the Death of Utopia“ című műve, felvetik azt a kérdést, hogy a politikai realizmus reneszánsza milyen összefüggésben áll a vallásosan értelmezett politika újjáéledésével, ide értve az evangéliumi mozgalmaktól és a kreacionista aktivizmustól az apokaliptikus háborús retorikán át az iszlám által motivált erőszakig.
Hogy ezeket a kérdéseket és más hasonló felvetéseket megvitassanak, a szervezők világhírű tudósokat hívtak meg Amerikából és Európából, akik mellett a mai realizmus-vitával foglalkozó fiatal gondolkodók is helyet kaptak: Alexander Astrov (CEU, Budapest), Michael A. Gillespie (Duke University), Hendrik Hansen (Andrássy Universität, Budapest), Harvey C. Mansfield (Harvard University), Allison McQueen (Stanford University), Mark Philp (Oxford University) és Matt Sleat (Sheffield University).
A kurzus alapvetően két tematikát követett. Egyrészt egy korszakokat átfogó, szellemtörténeti elemzés rávilágított arra, hogy a vallás és a realizmus kapcsolata a nyugati politikai gondolkodásban szoros összefüggésben áll. Ez nem azt jelenti, hogy a realizmus mindig csak vallásos konfliktusokra reagál, hanem épp ellenkezőleg, a politikai realizmus olykor egy speciális vallási tételből indul ki, például az áteredő bűnből. Ezt számos példával illusztrálták Platóntól Szent Ágostonon, Luther Mártonon, Niccolò Machiavellin és Thomas Hobbeson Hans Morgenthaun keresztül Bernard Williamsig. Másrészt pedig azt vizsgálták, milyen szerepet játszhat a realizmus a modern államok legitimációjában, mennyiben képes önállóan etikai alapelveket létrehozni vagy legalábbis azokat igazolni, illetve hogy egy tisztán realista politika nem vezet-e végül relativizmushoz. Mindkét megközelítési mód újra és újra alapkérdésekre tért vissza, amelyek minden szempontból megvitatásra kerültek: Vajon a realista politika mindenekelőtt arról szól, hogy megfékezze az ember potenciális elhajlásait? A realizmus szükségszerűen pesszimista emberképet feltételez? A realizmus a hatalom és a politika az emberi nem más dimenziói által korlátozott szférájának a képét adja? Az antropológia és a politika koncepciója, úgy, ahogy a realizmusban vannak, tényleg realisztikusak?
A kurzus résztvevői, akiket a téma iránt érdeklődő számos jelentkező közül választottak ki, túlnyomó részt a világ minden tájáról érkező doktoranduszok és poszdoktori kutatók voltak. Sokan jöttek Magyarországról, Németországból és az Egyesült Államokból, de Grúziából, Oroszországból, Ukrajnából, Szlovákiából, Iránból és Kínából is érkeztek. Minden sikeres pályázó olyan aktív kutató volt, akinek kutatási témája szorosan kapcsolódott a kurzus programjához. A képzés három különböző tanítási formában folyt. Az egyetemi tanárok szemináriumokat tartottak, amelyek során a politikai realizmus központi szövegeit és azok cáfolatait közösen feldolgozták. A résztvevőknek megadatott a lehetőség, hogy saját kutatási programjukról workshopok keretében részletesen beszámoljanak és azt egy meghívott professzorral megvitassák. A vendégprofesszorok pedig nyilvános előadásokat tartottak, amelyekre a nyári egyetem résztvevői mellett más budapesti egyetemekről is érkeztek érdeklődők. A téma iránt mutatkozó fokozott figyelem és a résztvevők pozitív visszajelzései nyomán a szervezők bátorítást kaptak, hogy a jövőben is rendezzenek nyári egyetemet hasonló témában.
(Szöveg: Dr. Matthias Riedl, fordítás: Mércz András)
