Rendezvénybeszámolók
Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár a megnyitójában hangsúlyozta annak a szükségességét, hogy a kommunista uralom bűneit taglaljuk ma is. Európában sok helyen nem mindig értik teljesen meg, hogy a közép- és kelet-európai nemzeteknek a nemzeti szocializmus és a kommunizmus egyaránt kártékonyak voltak. Mindkét rendszer az ember teljes megvetésén alapszik és a társadalmat alapjaiban akarta megváltoztatni. Ehhez minden eszköz bevetésre került, kiváltképpen a manipuláció és indoktrináció. Az államtitkár asszony köszönetet mondott a Konrad Adenauer Alapítványnak a múlt feldolgozásával kapcsolatban végzett hasznos és fontos munkáért.
A Konrad Adenauer Alapítvány részéről Hans Kaiser, volt miniszter, hangsúlyt fektetett annak fontosságára, hogy foglalkozzunk a múlttal, s annak változatlanul szükséges feldolgozását megtegyük. Egyesekkel ellentétben, akik ezt el akarják fedni, a Konrad Adenauer Alapítvány és a KDNP egészen tudatosan és konzekvensen azon fáradozik, hogy megvilágításra kerüljenek a 20. század sötét oldalai, s a tanulságokat levonjuk. Ezt főleg felelősségtudatból kell, hogy megtegyük annak érdekében, hogy ilyen borzalmas események soha többé ne történjenek meg. Ez a társadalommal, állammal és az emberrel érzett kötelességvállalásból adódó parancs. Különösen elitélendő, hogy pl. a volt NDK közoktatási minisztere, Margot Honecker az embereket már gyerekkorukban agymosásnak akarta alávetni. A cél és ideál a szocialista meghatározású „új ember“ volt. Ma is különösen fontos, hogy felhívjuk a figyelmet erre az embertelen politikára, s összehasonlítsuk, mint jelen konferencia keretében, Magyarországot, Kelet-Németországot és a volt szocialista blokk más országait.
A társszervező KDNP részéről Eötvös Péter azt a metaforát használta, mely szerint a kommunizmus idején a gyerekek és fiatalok egy lassan ható méregnek voltak kitéve. Emellett háláját fejezte ki, hogy a Konrad Adenauer Alapítvánnyal együttműködve ilyen fontos kérdéseket lehetett tematizálni.
Előadóként oly neves személyiségeket vonultatott fel a szimpózium, mint Hildigund Neubert, a Stasi-iratok megbízottja Türingiában, Hendrik Hansen, az Andrássy Egyetem docense és a Politikatudomány tanszékének vezetője, valamint Ehrhart Neubert, a berlini BStU volt munkatársa. Magyar részről Horváth Attila (Pázmány Péter Katolikus Egyetem), Miklós Péter (Szegedi Tudományegyetem), Heinrich-Tamáska Péter (történész), valamint Nagy Károly (veszprémi kanonok) voltak jelen.
