Rendezvénybeszámolók
1956-ban járunk: a magyar nép fellázad a kommunista uralom ellen. Budapesten utcai harcokba torkollnak az események, a forradalom október 23-ától november 4-éig tart. 13 napon át reménykednek a magyarok a szabadságban és a demokráciában. A szovjet csapatok azonban brutálisan elnyomják a felkelést a magyar fővárosban.
1956-ban egy osztály az NDK-ban a magyar népfelkelés véres leverése iránti szolidaritásból egy perc néma csendet tart, amiért büntetésből megvonják tőlük az érettségi lehetőségét. Ezek adják a Dietrich Garsta azonos című könyve alapján készült, Lars Kraume rendezte német filmdráma alapját.
Egy történet szolidaritásról, összetartásról és szabadságról, erről számol be Karsten Köhler a filmet követően. Amikor a RIAS nevű tiltott „ellenséges csatornán” megérkezik a felhívás az egy perces csendre, a storkowi középiskola 12. osztályos diákjai megbeszélik, hogy 10:00 és 10:02 között elnémulnak.
„Viselkedésünk politikai dimenziója csak később vált világossá számunkra.” (Karsten Köhler)
A hallgatás percére nem érkezett reakció, azonban kis idő múlva megjelent az osztályban Fritz Lange, az NDK akkori népművelési minisztere és ultimátumot adott: egy hetet kapnak arra, hogy megnevezzék a főkolompost, különben az egész osztályt eltiltják az érettségitől. Annak ellenére, hogy a következő napokban kemény nyomásnak voltak kitéve, ill. pártfunkcionáriusok megpróbálták őket egymás ellen hangolni, az osztály összetartott, aminek következtében 1956. december 21-én közölték velük: az egész NDK-ban nem érettségizhetnek le. Az osztály ezt követően feloszlott.
A filmben Edgar, aki által a hallgatás percének drámai következménye megvalósul, az osztály számára világossá teszi: ők az NDK ellenségei. „Ezt addig nem tudtuk. Addig ezt a kifejezést nem is ismertük” – mondta el Köhler. Sokáig nem tudták, ki továbbította az információt Lange miniszternek. „Biztosak voltunk benne, hogy az iskolaigazgató tette.” Évekkel később derült ki, hogy az iskola gondnoka volt az, aki a minisztert személyesen is ismerte. „Évtizedekig hibáztattunk egy embert”, akit aztán 2007-ben egy storkowi felolvasóesten „nyilvánosan rehabilitáltunk”.
Karsten Köhler 1957 elején Nyugat-Németországba menekült és 1958-ban érettségizett le a hesseni Bensheimben. Csak 1978-ban látogatta meg újból egykori lakhelyét.